Az előző részben arról írtam, hogy nem jó, ha az apák vagy bárki más szülésnél jelen lévő személy félelemet sugároz, mert átragaszthatja az anyára, az pedig esetleg nem fog jót tenni a szülésnek. De miért mondom ezt? Miért nem jó az a szülésnek, ha az anya fél?

A válasz az emlős genetikánkban és a hormonális rendszerünkben keresendő. Ina May Gaskin ír erről az „Útmutató szüléshez” című könyvében, úgyhogy ezt most Gaskin után szabadon fogalmazom meg. Szóval ott van a nőstény zebra, amelyik éppen nekiáll vajúdni, hogy világra hozza a kiszebráját. Arra jön az oroszlán. Meglátja a zebramama. Mi történik? Felmegy benne az adrenalin, beindul az „üss vagy fuss” reakció, zebra mama pedig eliramodik, hogy mentse az életét, mintha sosem készült volna szülni. De mi is történt a szülésével? A folyamat teljesen leállt arra az időre, amíg a veszély fennáll. Majd akkor indul újra, ha újra biztonságban érzi magát. Bölcs dolog ez így a természettől, ha belegondolunk: ha veszély áll fönn, az nem alkalmas idő a szülésre, zebra mamának tudnia kell menekülni.

Hasonlóan működnek más emlős állatok is, és a jó vagy rossz hír az, hogy mi emberek is. Ha félni kezdünk, aggódunk, szorongunk, nem érezzük magunkat biztonságban, akkor beindul a szervezetünk adrenalin termelése. Az adrenalin pedig ellentétes hatású az oxytocinnal, ami pedig a szülési folyamatok beindításáért és megtartásáért felelős hormon. Vagyis a termelődő adrenalin csökkenti a méhösszehúzódások intenzitását és gyakoriságát, vagy akár teljesen le is állíthatja a folyamatot. Sőt, ami azt illeti, a már valamennyire kinyílt méhszáj adrenalin hatására akár összébb zárulni is képes. A méhszájunkat körülölelő izom ugyanis egy úgynevezett záróizom.

Hol találhatóak záróizmok a szervezetünkben? Nos több helyen is, például a gyomrunk ki- és bemeneténél, a húgyhólyagunknál, a végbelünknél… Szóval tárolásra alkalmas szerveinknél, amik időközönként engedik ki/be/tovább a tartalmukat, viszont fontos, hogy ne folyamatosan engedjék, és amikor viszont zárva van a záróizom, akkor ne tudjon kijönni semmi.

Milyen jellemzőik vannak még a záróizmoknak? Jellemző rájuk, hogy a működésük nem, vagy csak részben szabályozható akaratlagosan. Mindenesetre nem működnek „vezényszóra”. Ha a körülmények nem alkalmasak, akkor nem fognak kinyílni, hiába parancsoljuk meg nekik. Például próbáltál már pisilni vagy kakilni egy csapat idegen ember szeme láttára? Valószínűleg nem, és nem véletlenül. Lehet, hogy már a gondolat is idegességgel tölt el, és tudod, hogy hiába akarnád, akkor sem menne. Mert ezek az izmok jellemzően stresszmentes állapotban működnek jól. Mármint jól működnek ők stresszesen is, csak épp kinyílni nem nagyon fognak.

Egyszer még tinédzserként Svédországba utaztam meglátogatni az ott élő nővéremet, és a repülő után még vonatra is kellett szállnom. Modern vonat volt, egészen másmilyen, mint amilyenekhez én szoktam. Borzasztóan kellett pisilnem, így megkerestem a vécét. A vécéajtó automata volt, gombnyomásra működött. Becsukódott utánam. Nem tudtam, hogyan kéne ezt belülről bezárni úgy, hogy ne tudjanak rám nyitni. Épp csak pisilni kezdtem, mikor valaki, aki szintén vécére jött, kívülről kinyitotta az önműködő ajtót, ami ráadásul színpadias lassúsággal nyitódott és csukódott. Hiába integettem kétségbeesetten az illetőnek, hogy csukja vissza, így is hosszú másodpercek teltek el, mire újra egyedül lettem. Képtelen voltam folytatni a pisilést, pedig annyira tele volt a hólyagom, hogy szinte már fájdalmaim voltak.

De mi köze mindennek a szüléshez? Mint mondtam, a méhet is egy záróizom tartja zárva, amíg el nem jön az ideje annak, hogy kinyíljon. És igen, a méh záróizmára is igaz, hogy a pszichénknek, az érzelmeinknek nagyon is közvetlen hatása van a működésére. Az ő működésének se tesz jót a félelem, a stressz, illetve az intimitás hiánya. Mondjuk ha jelen van egy olyan személy akinek a jelenlétében feszélyezve érezzük magunkat. Ha az anya nem érzi a helyzetet kellően intimnek, az különösen a szülés kezdeti szakaszában hátráltathatja a folyamatot. Hogy mennyire, az attól függ, hogyan éli meg az anya a helyzetet. Lehet, hogy sikerül kizárnia a külvilágot, és teljesen befordulnia: ebben az esetben valószínűleg kevésbé fogja befolyásolni a dolgok menetét pl. egy csapat orvostanhallgató felbukkanása. De lehet, hogy nem ez lesz a helyzet: lehet, hogy az anyát nagyon is megzavarja egy ilyen esemény.