Folytatom azt a vonalat, amin az előző posztjaimmal elindultam: vagyis hogy a különböző nem fizikai behatások egy szülő nőt hogyan befolyásolhatnak nagyon is fizikai módon. Most egy újabb ilyen tényezővel folytatom a sort: az agykéreg, vagyis a tudatos agyunk ingerlésével szüléskor.

A szülés egy nagymértékben ösztönös folyamat, kevéssé lehet „agyból csinálni”. Vagyis a testünk alapvetően tudja a dolgát, jobban, mint a racionális agyunk, és a folyamat akkor fog a legjobban haladni, ha kiadjuk a kezünkből a gyeplőt, és átadjuk az irányítást a bennünk élő ösztönállatnak. Ilyenkor a nő egyfajta megváltozott tudatállapotba kerül. Nem kell itt nagyon „spiri” dolgokra gondolni, de aki szült már fájdalomcsillapítás nélkül és viszonylag beavatkozásmentesen, az jó eséllyel megtapasztalta ezt: ilyenkor teljesen megváltozik pl. az ember időérzékelése, személyiségének olyan részei jöhetnek elő, amelyet eddig nem tapasztalt (pl. mindig halk szavú és udvarias nővel is előfordulhat, hogy a szülés alatt „parancsolgatóssá” válik, oroszlánhangon ordít vagy akár káromkodik is), olyan dolgokra válik érzékennyé, amikre eddig nem (színek, szagok, hangok), és vica versa olyan dolgok válnak irrelevánssá a számára, amikre eddig nagyon is gondot fordított, vagy ami miatt aggódott (pl. szemérmesség, udvariasság). Szóval sok nő meglepően megváltozik, ha átadta a gyeplőt az ösztön-Énnek, és ez így van jól: az ösztön-Én általában pontosan tudja azt, amit a racionális agyunk nem biztos, hogy tud: hogy mire van szüksége a folyamatnak a haladáshoz. Azért hozzáteszem: vannak olyan nők is, akik arról számolnak be, hogy végig „agyuknál maradtak” a szülés ideje alatt. Természetesen ha neked nincs tapasztalatod erről a megváltozott tudatállapotról, nem jelenti azt, hogy te valamit rosszul csináltál.

Amit fontos még tudni erről az ösztön-Én vezérelte módosult tudatállapotról, az az, hogy ki lehet belőle zökkenni. Ez nem is meglepő az alapján, amiket a korábbi részekben írtam: ha félelmetes, zavaró vagy akár veszélyes helyzetbe kerülünk, akkor evolúciós értelemben (a zebra meg az oroszlán ) fontos, hogy előbb azzal a helyzettel tudjunk foglalkozni, mielőtt folytatnák a gyermekünk megszülését. Amiről viszont nem esett eddig szó, az az, hogy nem csak veszélyes vagy feszélyező helyzetek tudják kizökkenteni a vajúdó nőt a megváltozott tudatállapotból – amibe aztán nem feltétlenül tud zökkenőmentesen visszajutni. Hanem hogyha az agykérgét, vagyis a tudatos agyát ingereljük, aktiváljuk. A vajúdás minél korábbi szakaszában érik a nő agyát ezek az ingerek, általában annál kizökkenthetőbb.

Hogyan tudod ingerelni valakinek az agykérgét? Úgy, ha beszélteted, illetve ha olyat kérdezel tőle, hogy a válaszon gondolkodnia kell. A beszédközpontunk ugyanis az agykéregben, méghozzá a frontális lebenyben található. Éppen ezért jó, ha az a személy, aki a vajúdó anyát bekíséri a kórházba, tisztában van mindennel, és tudhat válaszolni minden kérdésre, ami csak az adminisztrációhoz kellhet kórházi felvételkor. Az összes igazolvány legyen elöl, az összes laboreredmény és lelet is mind legyen kinyomtatva, előkészítve, és az apa, vagy aki épp a nővel van tudjon válaszolni mindenre, amit csak a felvételkor kérdezhetnek!

Szintén fontos, hogy a vajúdás alatt is minél tömörebben kommunikáljunk az anyával. Ne beszéljünk hosszú, cizellált mondatokban, és ha kérdezünk valamit, az is lehetőleg egy eldöntendő kérdés legyen, hogy az anyának elég legyen igennel vagy nemmel válaszolnia. Vagy épp meg se kelljen szólalnia, csak bólogatnia vagy a fejét ráznia. A legtöbb nőnek egyébként a vajúdás előrehaladtával már kifejezetten nehezére esik a beszéd.

De bármilyen röviden és tömören is próbálunk kommunikálni, ilyenkor is fontos a tapintat, és a nő határainak tiszteletben tartása a kommunikációnkban is. Bár ha a nő nagyon befelé fordul, akkor esetleg meg se hallja, amit mondunk neki, paradox módon mégis utólag gyakran fotografikus élességgel emlékszik szavakra, mondatokra, kommunikációs helyzetekre a szülése alatt – a megerősítő, szeretettel és tisztelettel teli, és a lekezelő, bántó, határait átlépő kommunikációra egyaránt, így ezek hosszútávú lelki hatással bírnak nála. Ráadásul a nők a szülésük alatt az erős kiszolgáltatottság és hormonális hatások miatt fokozottan érzékeny lelkiállapotban vannak. Nagyon vigyázzunk hát arra, hogy a tömörség és egyszerűség mellett szeretettel, odafigyeléssel, a határaikat tiszteletben tartva kommunikáljunk velük!