Emlékszem, amikor egy barátnőm azzal hívott fel, hogy épp aggódik és szar anyának érzi magát, mert nem fejleszti eleget a 4-5 hónapos babáját, és mi lesz így majd belőle. Mármint a babából. Ugyanis ők jártak minden héten ringatóra, meg babaúszásra, meg babatornára, de a babája már 2 hete beteg volt – nem nagyon, csak hát folyt az orra meg köhögött, ilyesmi, pont elég ahhoz, hogy az ember ne tudjon vele más babák közé menni, meg hogy szarul aludjanak tőle éjszaka. Mármint a baba a náthától, anya meg babától. Szóval a barátnőm amellett, hogy már 2 hete nem tudott a babájával emberek közé meg programokra menni, és otthon persze egyedül volt egész nap a picivel, ráadásul a krónikus nem alvástól már meglehetősen zombi volt, így aztán nem játszott mindenféle fejlesztő dolgokat a babájával, hanem leginkább is bambult kifele a fejéből, amikor épp nem a nyűgös babáját próbálta vigasztalgatni, és próbált nem elaludni. És ettől támadt lelkiismeret-furdalása.

Mivel nem ez a barátnőm az egyetlen, akitől hallottam már hasonló gondolatokat, így gyanítom, nem is annyira ritka eset, ha egy édesanya amiatt stresszel, hogy nem fejleszti eleget az amúgy teljesen jól fejlődő és nem visszamaradott babáját, hogy nem szolgáltat neki kellő mennyiségű fejlesztő hatású ingert, amitől majd kellően okos lesz meg ügyes. Ha véletlenül te is azok közé tartozol, akik aggódtak már ezen, akkor most hadd áruljak el egy kulisszatitkot: a legtöbb baba és kisgyerek teljesen jól fejlődik anélkül is, hogy bárki is direktben fejlesztené őket! Nem is gondoltad volna, mi? Jó, lehet, hogy sejtetted, hogy így van, de mégis: jó ezt más szájából is hallani, úgy valahogy hihetőbb, mint saját magadtól (legalább is én sokszor így vagyok vele), meg aztán az XY barátnőd, kollégád, ismerősöd, rokonod, instás anyuka, akit követsz is folyton foglalkozásokra jár a gyerekével, hogy jól fejlődjön, mi van, ha mégis te gondolod rosszul? Nehogy a te hibádból maradjon ki valami fontosból a gyereked, ami aztán a lemaradását eredményezi a többi gyerekhez képest! Tiszta FOMO érzés. (Ez a kifejezés a Fear Of Missing Out mozaikszava, én is nem rég tudtam meg, de tetszik. ) Az ember lányát hajtja a jóanyaság kultusz. Meg a versenyre épülő társadalmi berendezkedés. Biztosan eleget teszek a gyerekemért ahhoz, hogy megadjak neki minden helyzeti előnyt, mindent, amire szüksége van egy jó kezdethez a „kiből lesz sikeres ember” versenyben? De az ember sokszor végig se gondolja ennyire, hogy miért szorong attól, hogy nem fejleszti „eleget” a gyerekét – csak úgy szorong, hogy nem ad neki eleget.

Persze lehet, hogy belül sejted, hogy ez a sok fejlesztés nem is olyan fontos, hiszen te csak azt szeretnéd, hogy a gyereked majd boldog legyen, és még ha a sikert össze is kötnénk a boldogsággal (pedig ugye ez sem egy egyértelmű összefüggés), tudjuk jól, hogy a siker titka sem az, hogy valaki mindig mindenben jól teljesítsen. Ugyebár általában nem a színötös tanulókból lesznek az igazán sikeres emberek.

Ettől függetlenül – és az előzőek fényében ez lehet, meglepően hangzik – nem szeretném ekézni a babás fogalakozásokat: a ringatót, a babás tornát, babúszást, stb. Tök szuperek tudnak lenni, nincs velük az égegyadta világon semmi gond – ameddig nem hiszed azt, hogy ettől leszel jó vagy nem jó anya, vagy hogy ezen múlik a gyereked későbbi bármiféle sikere vagy sikertelensége, meg az idei vagy a jövő évi kavicstermés.

Szóval vannak tök jó foglalkozások, amiket te is meg a babád is élvezhettek, és igazából ez a lényeg. Te is kiszabadulsz egy kicsit, nem csak folyton otthon vagy egyedül a babáddal, a négy fal közé bezárva. Nagyon jót tudnak tenni a heti rendszeres programok egy kisbabájával otthon lévő anya lelki világának. Sokszor a babád hangulatának is jót tesz a környezetváltozás, az új ingerek, a sok másik baba és anya látványa, lehet, ő is jobban elvan, mint otthon, így neked is kicsit könnyebb vele. Te is beszélgethetsz, ismerkedhetsz ott más anyákkal, szocializálódhatsz, akár új ismerősöket, barátokat szerezhetsz. A vizezés is jó móka, a babák szokták szeretni, élvezni. És persze, fejlesztik is az új ingerek, de az az igazság, hogy egy kisbabának még minden új, szóval új ingerek akkor is érik bőven, ha csak elmész vele sétálni, vagy ha lát téged otthon tenni-venni, házimunkázni, zenét hallgatni, énekelni, vagy igazából bármit csinálni, amit csinálnál amúgy is, pláne, ha még fel is kötöd magadra kendőbe, és így kvázi „jöhet veled”, és érzi a mozdulataidat. Amúgy meg ingerdömpingre épül a kultúránk, kár azon aggódni, hogy nem éri elég inger.

Szóval a rövid konklúzió: nyugodtan menj a babáddal foglalkozásokra, adjátok meg magatoknak, ha jól esik mindkettőtöknek, annyira menjetek, amennyire jól esik, és ha valami nem esik jól neked vagy neki, vagy egyszerűen csak túl sokat szeretnél belezsúfolni az idődbe, és több nyugira lenne szükségetek, akkor meg a nyugit add meg magatoknak, és hagyd a francba azt az akárhányadik foglalkozást! És ha egyáltalán nem akarsz foglalkozásokra járni, bármilyen okból, akár mert nincs kedved, pénzed, energiát, akkor meg az egész foglalkozásra járósdit hagyd a francba! Bevallom, én sem jártam a gyerekeimmel foglalkozásokra. Egyáltalán nem. És nem lettek sem szociálisan, sem intellektuálisan, sem mozgásfejlődésileg, sem semmilyen egyéb szempontból elmaradottak. Komolyan! Úgyhogy csak lazán és vidáman!