Szülésáldó ünnep, szülésre bocsájtó ünnep, blessingway – igen, az angol kifejezés is elég gyakran használatos, sőt, úgy vettem észre, talán még gyakrabban is, mint a másik kettő. Mindhárom kifejezés ugyanazt az eseményt takarja. Én a továbbiakban most szülésáldó ünnepnek fogom nevezni. De mi is ez, és miben különbözik egy babaváró bulitól? Miért rendez vagy rendeztet valaki szülésáldó ünnepet magának? Miben és hogyan segíthet ez nekünk a szülésre és az anyaságra való készülésben? Erről a témáról szeretnék most röviden beszélni.

Hogy miben különbözik egy babaváró bulitól, azt elég jól össze lehet foglalni egy mondatban: a babaváró buli – legalábbis elvileg – a babáról szól, a szülésáldó ünnep pedig az anyáról. És persze mondhatjuk erre azt – és igazunk is van –, hogy valójában a babaváró buli is az anyáról szól, hiszen a baba azt se tudja, hogy őt ünneplik: ez igazából az anyának fontos, hogy legyen egy kis ünnepség a baba érkezése okán, ha már egyszer frissen megszületett babával, illetve frissen szülten nem olyan jó bulit csapni. De mégis: máshol van a fókusz. Babaváró buli esetén azon, hogy hamarosan születik egy baba, szülésáldó ünnep esetén pedig azon, hogy hamarosan születik egy anya (vagy épp egy két-három-többgyerekes anya). Vagyis az új élet érkezése helyett az új szerepbe érkezés, az anyává válás kap hangsúlyt ezen az ünnepen.

Bizonyára vannak, akik erre felvonják a szemöldöküket, és megállapítják, hogy mit ki nem találnak némely emberek arra, hogy legyen lehetőségük ünnepeltetni magukat! De nem meglepő módon, hiszen én magam is szerveztem már ilyen szülésáldó ünnepet – én ezzel nem értek egyet. Valójában a szüléshez közeledő nő közösségi megünneplésének hagyománya sokkal régebbre nyúlik vissza, mint a babaváró bulik. A természeti népek rendszerint valami módon megünnepelték ezt a dolgot, mint ahogy minden más olyan eseményt is egy ember életében, ami egy teljesen új életszakaszba lépésről szólt, mint például az első menstruáció megérkezését a lányoknál. Új életszakaszba lépni ugyanis lehet izgalmas, csodálatos, de rendszerint azért félelmetes is, hiszen olyan dolog előtt állunk, amit még sosem tapasztaltunk, ami teljesen ismeretlen nekünk, félni az ismeretlentől pedig a világ egyik legtermészetesebb dolga. Egy ilyen ünnep érezteti velünk a közösség támogatását és szeretetét, és az önmagunk erejébe vetett hitet erősíti, hogy képesek leszünk az átlépésre a túloldalra, hiszen szeretnek és támogatnak minket és hisznek bennünk, és bármi is vár minket odaát, meg tudjuk majd állni a helyünket.

És valóban, nem tudhatjuk pontosan, mi vár minket az átkelés közben a túloldalra vagyis a szülésünk alatt, akkor sem, ha szültünk már korábban, mint ahogy hiába van már egy vagy több gyerekünk, nem tudhatjuk biztosan, milyen lesz két- vagy többgyerekes anyának lenni, milyen lesz az új baba személyisége, temperamentuma, mennyire fog hasonlítani az elsőhöz, és milyen kihívások elé fog állítani minket. Persze vannak olyan kihívások, nehézségek, amiket sejthetünk előre, különösen némi önismerettel, és a gyermekágyas időszakra való felkészüléssel, de ami borítékolható, az az, hogy lesz olyan is, ami más lesz, mint az első vagy második vagy bárhányadik gyerekkel, és amire nem számítunk, hisz nincs két egyforma gyerek, sőt, mi magunk se vagyunk már ugyanazok, mint az első, második vagy bárhányadik gyermekünk születése idején. Így aztán bizonytalanság, az előttünk álló ismeretlentől való félelem általában akad bennünk a szülésünk közeledtével, és egy jól sikerült szülésáldó ünnep csodálatosan megerősítő élmény tud lenni, aminek az emlékéből erőt meríthetünk magunknak. Szóval mondhatni ez a „funkciója” egy szülésáldó ünnepnek: hogy kihívások előtt állva erősítsen bennünket.

És hogy hogy is néz ki egy ilyen ünnep? Nos, a szülésáldó ünnepeknek ugyan vannak jellegzetes elemei, ugyanakkor nincs semmi sem kőbe vésve. Fontosnak tartom, hogy az ünnepet lehessen személyre szabni az ünnepeltnek vagy éppen ünnepelteknek, hiszen létezik csoportos szülésáldó ünnep is, amikor több szüléshez közeledő édesanyát is ünnepelnek egyszerre. Nyilván több ünnepelt esetében nehezebb feladat a személyre szabás, de a szervezőnek ilyenkor is fontos feltérképeznie, hogy van-e olyan dolog, amire egy-egy kismama különösen vágyik, hogy benne legyen a szertartásban, és van-e olyan dolog, ami valamelyikükben kifejezetten ellenérzést váltana ki, amit nem szeretne. Sok függ attól is, hogy milyen évszak van, milyen időjárás, milyen helyszín, beltéri-e vagy kint a természetben, mennyi a meghívott, stb.

A teljesség igénye nélkül azért felsorolok egy-két olyan elemet, amik egy szülésáldó ünnepen gyakran használatosak:

1. Piros fonál tekerése a jelenlévők csuklójára. Egy piros fonalat rátekernek minden jelenlévő csuklójára, ezzel jelképezve az összetartozást, majd egyesével mindenkit „levágnak a körről és a résztvevők megkötik egymás csuklóján a rajta maradt darabot. A fonálkarkötőt akkor vágjuk le a csuklónkról, ha az ünnepelt már megszült vagy ha több ünnepelt van, akkor ha az utolsó ünnepelt is megszült.
2. Gyertya ajándékozása a résztvevőknek. A gyertyát hazavisszük és ha hírt kapunk arról, hogy a kismama szülése megindult, akkor meggyújtjuk, ezzel jelképezve, hogy gondolunk rá.
3. Lábmosás: ez általában úgy szokott történni, hogy egy lavórba kellemesen meleg vizet rakunk és rózsaszirmokat, rózsavizet vagy gyógynövényeket teszünk hozzá, és ebben a vízben mossuk meg a kismama lábát, majd szárazra töröljük. Ez egyrészt a kismama kényeztetését szolgálja, másrészt egy tisztelgés és elismerés is a nő előtt, aki hamarosan új életet ad.
4. Megkoronázás virágkoszorúval: ez szintén egy tisztelgés az életadó istennői minőség előtt, és a kismama feldíszítése.
5. Jókívánságok: ennek sokféle módja lehet, de a lényeg, hogy mindenki valamilyen személyre szóló jókívánságot mond a szülés előtt álló nőnek vagy nőknek.
6. A kismama díszítése, kényeztetése, pl. pocakhenna, hajfonás, szép ruhába öltöztetés, stb.
7. Félelmek oldása: sokszor szerepet kap az is, hogy a kismama kimondja az előtte álló szüléssel és/vagy gyermekágyas időszakkal kapcsolatos félelmeit. Aztán mondjuk ha leírta őket egy papírra, akkor ezt a papírt jelképesen elégeti. Lehet, hogy a nőtársai reagálnak rá valamit, biztató szavakat mondanak, esetleg tanácsot adnak, amennyiben a kismama ezt kéri és elfogadja, de az is lehet hogy csak együttérzéssel meghallgatják, mert a kimondott félelem máris veszít az erejéből.
8. Történetmegosztás: pozitív hangvételű, biztató, esetleg mulatságos saját történetek megosztása a résztvevők által a szülni készülő nővel a szülésről, gyermekágyról, gyermeknevelésről.
9. Történetmegosztás: pozitív hangvételű, biztató, esetleg mulatságos saját történetek megosztása a résztvevők által a szülni készülő nővel a szülésről, gyermekágyról, gyermeknevelésről.

És még számtalan eleme lehet egy ilyen ünnepnek attól függően, hogy mire vágyik a kismama és mire van szüksége, hogy megerősítést nyerjen és szeretve érezze magát. És persze az előbb felsorolt elemek is mind olyanok, hogy kihagyható bármelyik vagy akár az összes is: ezek pusztán csak gyakori elemei a szülésáldó ünnepeknek.

Remélem, hogy hasznos volt ez a rész azoknak, akik eddig nem igazán tudták elképzelni vagy hova tenni ezt a szülésáldó ünnep dolgot.