A kérdés valójában így hangzik: Otthonszülésre készülök, érdemes dúlát fogadni a bába mellé vagy elég a bába? Ezt a kérdést különböző megfogalmazásokban igen sokszor láttam már leírva az otthonszülés tematikájú facebook csoportban. Ez az egyik rendszeresen fölmerülő kérdés, ha valaki otthonszülésre készül, úgyhogy gondoltam, írok erről is, hátha valakinek hasznos lesz. 🙂

Mint a legtöbb szüléssel kapcsolatos eldöntendő kérdésre, itt sincs egyetemes érvényű igen vagy nem válasz. Egy mondatban talán úgy tudnám összefoglalni, hogy igen, a legtöbb nőnek érdemes dúlát fogadnia bába mellé is, de ez függ egyrészt a konkrét anyától, másrészt a konkrét bábától, harmadrészt meg az anya és a bába kapcsolatától. De nézzük, mi is áll ennek a kérdésnek a hátterében!

A legtöbb nő fejében, aki otthonszülésre készül vagy legalább is afelé kacsingat, él egy kép a bábai várandósgondozásról (én is így voltam ezzel), és ez a kép sok esetben nem fedi a valóságot. Ha az ember Ina May Gaskint olvas (és őt igen sok otthonszüléssel rokonszenvező édesanya olvassa), vagy éppen Elisabeth Davies Orgazmikus szülés című könyvét vagy valamelyik másik – egyébként tényleg szuperebbnél szuperebb – természetes szülésről és otthonszülésről szóló könyvet, akkor valószínűleg az a kép alakul ki a fejében, hogy a bábai várandósgondozás alapja minden esetben a szoros kapcsolattartás, a bizalmi légkör kiépítése várandós és bába között, az érzelmi ráhangolódás, odafigyelés a bába részéről már a várandósság alatt, és a szülés ennek a folyamatnak a folytonosságába épül bele. És fogalmam sincs, hogy Amerikában ez hogy működik a valóságban, de azt tudom, hogy Magyarországon nagyon sokszor nem így működik – bár van, amikor igen.

Ha pedig az ember nincs igazából tisztában a bábai és dúlai kompetenciahatárokkal, csak az van meg a fejében, hogy „A dúla az ilyen lelki támogató a szülésnél, meg esetleg még masszíroz, de hát a bába is alapvetően ezt csinálja, nem?” Akkor jogosan merül fel a kérdés: „Minek a dúla a bába mellé, ha a bábám is nyújtja mindazt, amit egy dúlától kapnék? Mit tudhat nekem adni egy dúla, amit a bábam nem?”

És hogy ezt a kérdést meg tudjam válaszolni, nézzük akkor egy kicsit a bábai és dúlai kompetenciahatárokat! A legfontosabb leszögezni, hogy a dúla nem egészségügyi szakember, míg a bába igen. A bába képzett szülésznő, aki elvégezte a szülésznőképzőt, és ezen felül még valószínűleg évekig gyakornokoskodott egy tapasztaltabb, otthonszüléseket kísérő bába mellett. Ebből következik egyrészt, hogy a dúla elvileg nem végezhet semmilyen egészségügyi tevékenységet, nem diagnosztizálhatja a kismamát, nem hallgathat szívhangot, nem tehet az anyának olyan egészségügyi javaslatokat, amik már egészségügyi szakember hatáskörébe tartoznak. És persze nem kísérheti a szülést egyedül, mármint egészségügyi képzettséggel rendelkező személy nélkül. Legalább is ha ezek közül bármelyiket mégis megteszi, akkor azért felelősségre vonható.

Másrészt az is következik ebből, hogy a bába, vagyis a szülésznő az, akinek nagyon észnél kell lennie, mert övé minden felelősség. Meg persze a szülő nőé, ezt se felejtsük el, hisz optimális esetben a nő kezében van a döntés joga a teljes szülés alatt, akár kórházban, akár otthon, akár bárhol máshol szül. Vétójoga van bármilyen a saját testére vagy a babájára vonatkozó döntésre, kivéve, ha ő vagy a baba közvetlen életveszélybe kerül: ebben az esetben az egészségügyi személyzetnek joga van a beleegyezése nélkül cselekedni, minden más esetben viszont nem. Ezt azért tartom fontosnak kihangsúlyozni, mert azt gondolom, hogy erről nem csak az orvosok, szülésznők, de sokszor maguk a nők is megfeledkeznek vagy nem akarják tudomásul venni, és hárítják a felelősséget. De térjünk vissza a bábákhoz!

Szóval egészségügyisként a bába felel az anya és a baba jóllétéért, őneki kell képben lennie, a dúlának pedig nem. Ez nem jelenti azt, hogy a dúla biztosan nincs képben, természetesen a dúlák is rendelkeznek tudással a szülés fiziológiájáról, de nem az ő felelősségük észnél lenni. Emiatt aztán nagyon találónak tartom azt a mondást, amit egyébként egy bábától hallottam: a bába/szülésznő a szülésnél olyan, mint a gyereknevelésben az anya (ő felelőssége a gyerek, ő van észnél, ő figyel mindenre), a dúla meg olyan, mint a nagymama (akinek meg az a dolga, hogy rommá kényeztesse a csemetét).

Szóval egész egyszerűen más minőségben vannak jelen. 🙂 És ez igaz nem csak a szülésre, de a várandósságra is, sőt, ott talán még inkább. Sok magyarországi bába ugyanis nem végez szoros várandósgondozást, egész egyszerűen nem tartják fontosnak – bár tudok olyat is, aki igen. Ez nagyban függ az adott bába vagy bábapraxis várandósgondozási modelljétől, a bába személyiségétől, meg valamennyire biztos attól is, hogy az adott kismamával mennyire van meg a közös hang, hiszen a bábák is csak emberek. Azon kívül függ még attól is, hogy hány klienst vállal a bába egy hónapban. Akik nagy esetszámmal dolgoznak, azoknak biztos nem lesz idejük megvalósítani a személyes odafigyelést, törődést, kialakítani a bizalmi légkört. A helyzet az, hogy otthonszülést kísérő szakemberekre jelenleg nagyobb a kereslet, mint a kínálat, és sok bába túlvállalja magát. Ha pedig valaki sok klienst vállal, akkor az ellátás könnyen válik futószalagossá, kiveszik belőle a személyesség.

A dúla várandósság alatt is támogatja a kismamát lelkileg és mentálisan is. Bármikor lehet tőle kérdezni, lehet neki sírni, panaszkodni, örömöt, kétségeket megosztani. Nem mintha a bábától ne lehetne kérdezni, de a bábának nem biztos hogy van ideje/érkezése/szándéka ezeket megvitatni velünk, míg a dúlának ez kifejezetten feladata, már amennyiben a kismama igényli ezt. Persze ha olyan kérdésünk van, amire nem egészségügyisként a dúla nem tudhatja a választ, akkor nyilván a bábát kell kérdezni. A dúla tanácsokat is ad a saját kompetenciahatárain belül (már persze ha kérik tőle, mert a kéretlen tanácsokat igyekszik nem osztogatni), ha pedig valami meghaladja a kompetenciáját, akkor tovább irányítja a kismamát a megfelelő szakemberhez. A legtöbb dúla tart szülésfelkészítőt is, csoportosan vagy személyre szabottan vagy mindkettő, és ez a szülésfelkészítő sokszor alaposabb, mint a bábai. Nekem legalábbis ez volt a tapasztalatom a bábai szülésfelkészítővel, de tudom, hogy vannak bábák, akik alaposabb szülésfelkészítést végeznek, mint amiben például én részesültem az otthonszülésemre készülve, így ebben sem szeretnék általánosítani. Sőt, a dúla akár fizikailag is támogathatja a várandós mamát, mert várandósan is adhat a dúla masszázst, használhat aromaterápiát, mutathat pl. derékfájást enyhítő gyakorlatokat vagy a baba beilleszkedését segítő gyakorlatokat (spinning babiest), ha ért hozzá, stb. Ezt a fajta törődést a bábájától az anya nem biztos, hogy megkapja. De ezek a kompetenciahatárok nem élesek, előfordul, hogy egymásba mosódnak.

Számíthat még az is, hogy milyen az adott bába szüléskísérési modellje. Ugyanis a bábák ebben is nagyon nem egyformák Magyarországon, és én ezt pl. anno még teljesen laikusként nem tudtam. Vannak bábák, akik a „hands off” modellt követik, vagyis tényleg nem avatkoznak a szülésbe semmilyen módon, hanem csak ülnek a sarokban és mondjuk csöndben kötögetnek. Ennek vannak előnyei, és vannak anyák, akiknek ez a lehető legjobb, ugyanakkor nem biztos, hogy mindenkinek ez az igénye, és van, aki magára hagyottságot és a támogatás hiányát éli meg egy ilyen kísérés mellett. Vannak nők, akik az érintést sem bírják elviselni a szülésük alatt, még a párjuktól sem, van, akit meg nem lehet elég erősen masszírozni. Így ha valaki olyan bábát választ, aki általában kevés aktív vajúdástámogatást csinál, és az anyának lenne erre igénye (sok anyának van), akkor jó, ha van egy dúla, aki masszíroz borogat, etet-itat téged, mécseseket gyújt, vizet enged neked, kapaszkodhatsz bele, stb. De ha maga a bába is aktívan vajúdást támogat, akkor is jól jön sokszor plusz két segítő kéz a bábának is. Míg az egyikük masszíroz, addig a másikuk engedi a vizet például. Sőt, vannak olyan vajúdó pozíciók, támogató helyzetek is, amik több emberesek, és csak akkor lehet őket bevetni, ha legalább ketten vannak.

Nem szabad alábecsülni a lelki támogatást sem, amit egy dúla a szülés alatt nyújthat. Ha valóban megtörtént a bizalmi kapcsolat kiépítése a kismamával, akkor a dúla jobban rá tud hangolódni a kismama szükségleteire, jobban érezheti, értheti, hogy mire van szüksége lelki, de akár testi értelemben is. Aki tudja, hogy a szülő nőnek milyen lelki csomagjai vannak, milyen terheket cipel, az jobban tudhatja, érezheti, milyen támogatásra, milyen megerősítő szavakra, mondatokra, milyen érintésekre van szükség. És ez nem csak a léleknek fontos, hanem magának a folyamatnak is, hiszen a szülés nagyon nagy mértékben lelki folyamat, és sokszor a fizikai folyamat továbbhaladása múlik azon, hogy egy-egy lelki blokkot föl tudunk-e ott helyben oldani. Ha a bába és az édesanya között is kiépült ez a kapcsolat, akkor a bába is tudhat ilyen jellegű támogatást nyújtani, de a fentebb felsorolt okokból ez sokszor nem történik meg.

Összefoglalva tehát a dúlák támogatása nagyban kiegészítheti a bábákét a várandósság és a szülés alatt is, a kismama igényeihez igazodva.