Arra jöttem rá, hogy már egy éve írom a cikkeket, de még egyszer sem írtam a szoptatásról. Úgyhogy most gyorsan pótolom ezt a nagy hiányosságot! 😀

Nem egyszer hallottam már nőktől azt a véleményt (lehet, férfiaktól is hallhattam volna, vagy ki tudja, de velük még valahogy nem nagyon beszélgettem erről :-D), hogy „Jó-jó, persze, ha jó nektek a szoptatás, és érzelmileg sokat ad, meg nem fáj, akkor tök jó, de amúgy más szempontból manapság már tök mindegy, hogy szoptatsz-e vagy sem, mert már annyira jó minőségűek a tápszerek, szóval legjobb, ha mindenki maga eldönti, hogy akar-e szoptatni vagy sem.” Most ebbe az állításba fogok egy kicsit „beleállni”, legalábbis részben, mert az egyéni döntési szabadságot senkitől sem szeretném elvitatni. Ugyanakkor úgy vagyok ezzel a témával, mint az elektív (anya által választott) császármetszéssel: aki tájékozott döntést hoz, és minden előny és hátrány ismeretében vállalja a döntését, vagyis nem csak az előnyökről tájékozott, de a hátrányokról és kockázatokról is, az hadd válassza! Lehet, hogy egyéni mérlegelés után arra jutott, hogy az ő esetében az előnyök többen vannak, mint a hátrányok, vagy legalábbis ennek a lehetőségnek a kockázatai vállalhatóbbak az ő számára, mint a másiknak. Ha viszont valaki azért választja akár a császárt, akár azt, hogy nem szoptat, mert elhitte, hogy mindegy, és nem számít, vagyis csak a nem szoptatás előnyeit látta, a hátrányait meg nem, akkor nem volt valódi döntési szabadsága. Ezért szeretném most ezt a cikket a szoptatás előnyeinek szentelni.

De mielőtt megtenném, szeretném leszögezni: eszemben sincs vádolni vagy hibáztatni azokat az anyákat, akik nem, vagy csak nagyon rövid ideig szoptatták a babájukat. Azt mondják, a sikeres szoptatás elsősorban is három dolgon múlik: 1. elhatározás; 2. hiteles információk; 3. támogató környezet. Ez a három pedig egymásra hat, és bármelyik is hiányzik a háromból, az teljesen el tudja lehetetleníteni a szoptatást, és ez nem az anyák hibája. Azon kívül létezik olyan is, hogy valaki tényleg nem tud szoptatni (bár ez a valóságban sokkal ritkább, mint ahány nő ezt elhiszi magáról, megfelelő információk és segítség híján), és olyan is, aki tényleg nem akar szoptatni, vagy csak nagyon rövid ideig akar, még az előnyök ismeretében is. És nem azért, mert egy önző disznó, hanem mert olyanok a külső és/vagy belső körülmények. Szóval a lényeg: a szoptatás előnyeiről írok, és ezt nem a szoptatás ellen döntött anyák ellenében teszem, és nem is azért, hogy lelkiismeret-furdalást okozzak nekik, pláne nem azért, hogy „beolvassak” bárkinek. Ha akkor, annyi információval és támogatottsággal nem voltál képes a szoptatásra, akkor az nem a te hibád, és fölösleges hibáztatni magadat utólag, ha pedig tudatosan döntöttél a szoptatás ellen, akkor arra bizonyára megvolt a jó okod.

Na és akkor most nézzük azokat az előnyöket – vagyis nem! Nem jó a nézőpont! És ezt az új nézőpontot amúgy én is átvettem valahonnan, mégpedig a La Leche Liga „A szoptatás női művészete” című könyvéből. Szóval lehet, hogy hallottál már a szoptatás ilyen meg olyan előnyeiről: hogy immunizál, hogy jobb a fogaknak, az idegrendszer fejlődésének, a bélrendszernek, stb, de – kapaszkodj meg – mindebből egy szó sem igaz! Ugyanis a szoptatásnak nincsenek előnyei. Hanem a nem szoptatásnak vannak hátrányai. Mert a szoptatás a biológiai norma. Vagyis nem arról van szó, hogy van az alapállapot: a tápszeres etetés, ami tök jó, de ha akarunk egy kis plusz előnyt szerezni a gyerekünknek, mert „szuperanyák” akarunk lenni, akik ”szupergyereket” nevelnek, akkor bevállaljuk ezért a szoptatást. Hanem arról van szó, hogy van az alapállapot, a szoptatás, aminek a hiánya jár bizonyos hátrányokkal és kockázatokkal. Szóval tulajdonképpen ugyanazt mondtam – csak mégse. Valahogy más az érzés, amikor a szoptatás plusz pontokat érő szorgalmi feladatnak látszik, és más, amikor a tápszeres etetés látszik hátránycsinálónak, kockázati tényezőnek bizonyos nehézségekre.

Na és akkor most már térjünk rá ténylegesen a tápszeres táplálás hátrányaira! 🙂 Kezdjük először nem is a babákkal, hanem az anyákkal, mert bizony az ő egészségüknek sem mindegy, hogy szoptatnak-e vagy sem! Tápszeres táplálás esetén az anyánál nagyobb a szülés utáni fokozott vérzés kockázata. Ugyanis a szoptatás további oxytocint termel, ami újabb összehúzódásra serkentené a méhet, amitől az gyorsabban ürülne ki, zsugorodna vissza, és a seb, amit a méhlepény leválása okozott, is gyorsabban zárulna össze – ha az anya szoptatna. De ha nem teszi, akkor mindez lassabban és nehezebben történik meg. Ebből következik egyébként az is, hogy tápszeres táplálás esetén az anya hasa is tovább marad nagyobb.

Ezen kívül a nem szoptató nőknél nagyobb eséllyel alakul ki magas vérnyomás és anyagcserezavar, illetve nehezebben múlik vagy nagyobb valószínűséggel konzerválódik egy már esetlegesen a várandósság alatt kialakult állapot, pl. terhességi magas vérnyomás, inzulinrezisztencia vagy cukorbetegség. A csontritkulásra, a mell- és a méhnyakrákra nézve is kockázati tényező, ha valaki nem szoptatott, és minél tovább és többet szoptat valaki életében, annál alacsonyabb a kockázata ezeknek a betegségeknek. Nyilván nem szükségszerűen lesz valaki mell- vagy méhnyakrákos, ha nem szoptatott, erről szó sincs, csak megnövekedett kockázatról beszélhetünk, arról viszont egyértelműen.

Azért ezután most gyorsan megismétlem: nem ítélek el senkit, aki nem szoptat. És különben is van egy csomó nő, akinek nem is lesz gyereke, akár mert nem jön össze, akár mert nem is akar. És nekem meggyőződésem, hogy aki nem akar gyereket, az jól teszi, hogy nem szül, mert még ha attól el is tekintünk, hogy mi a jó annak a konkrét felnőttnek, az a gyerekkel hatalmas kiszúrás, ha nem vágynak rá, csak társadalmi, párkapcsolati vagy bármilyen egyéb kényszerből vállalják. És csak azért meg nyilván ne szüljön senki, hogy ezzel csökkentse az esélyét a mell- és a méhnyakrákra.

És most, hogy röviden kitértem a tápszerrel tápláló anya egészségére, akkor nézzük a tápszeres babáét is! Kezdem azzal hogy a tápszeres táplálásnak a tápszer meg az anyatej összetételétől teljesen független negatív hatása is van a babára nézve, ami sokak számára talán meglepő információ lehet. Ugyanis cumisüvegből enni sokkal könnyebb, mint mellből, nem kell érte annyira megdolgozni. Ezért aztán a tápszeres babáknak nem alakulnak ki olyan arcizmaik, mint a szoptatottaknak. És az arcszerkezetük, az állkapcsuk még alakulóban van. A tápszeres, vagyis cumiból evő babáknak keskenyebb álla és magasabb szájpadlása alakul ki. Emiatt aztán gyakoribb lesz náluk a horkolás, és más légzési nehézségek, amik felnőtt korban is megmaradhatnak. A keskenyebb áll, magasabb szájpadlásból következik az is, hogy nagyobb valószínűséggel lesz szükségük fogszabályzóra és logopédusra is.

Most pedig nekiállnék megdönteni azt az állítást, hogy a tápszert már annyira tökélyre fejlesztették összetételét tekintve, hogy felér az anyatejjel. Ez már csak azért sem igaz, mert az anyatej folyamatosan alkalmazkodik a baba változó igényeihez, napról napra, sőt, óráról órára, a tápszer meg értelemszerűen nem tesz ilyet. A baba a szopizáson keresztül képes befolyásolni azt, hogy milyen és mennyi tej termelődjön neki. Ha több folyadékra és kevesebb tápanyagra van szüksége, akkor gyakrabban vált mellet, hogy így az alacsonyabb zsírtartalmú, szomjoltóbb tejhez jusson hozzá. Ha éhes, akkor aktívabban szopik és tovább marad egy mellen. Ha már ritkábban szopik, akkor több immunanyag lesz a tejben, hogy a ritkább szopizással is kellő mennyiségű védelem juthasson a még fejlődésben lévő immunrendszer.

Apropó, immunanyag: na, olyan a tápszerben egyáltalán nincs. Tudtad egyébként, hogy annak az anyákban lévő nagyon erős késztetésnek, hogy szagolgassák, puszilgassák a kisbabájukat (vannak, akik még arról is beszámolnak, hogy erős késztetésük támadt nyalogatni a kisbabájuk fejét), komoly biológiai funkciója van? Mármint azon felül, hogy erősítse a kötődést az anyában, és még több szeretethormont kezdjen termelni? Nos igen, ennek az a funkciója, hogy összeszedd a kisbabád bőrfelületéről a bacikat, bevidd a saját szervezetedbe, és gyorsan immunanyagot kezdj ellene termelni, amit aztán az anyatejbe juttatsz, amit a kisbabád megeszik, és ily módon immunanyaghoz jut az őt fenyegető bacik ellen. Egy kutatás szerint, ha egy új ember lép be az ajtón, aki valamilyen könnyen terjedő fertőzést hordoz, ami eddig nem volt jelen az anya és a baba környezetében, az adott fertőzés elleni immunanyag 20 percen belül már kimutatható az anyatejben. Elképesztő, nem?

Nyilván ez nem azt jelenti, hogy szoptatott kisbabák egyáltalán nem betegszenek meg, hiszen még mi magunk is megbetegszünk időnként, annak ellenére, hogy nekünk már kifejlett immunrendszerünk van, ami bármikor haptákba vágja magát, és immunanyagot kezd termelni, ha úgy hozza a szükség. De azért a fertőzés valószínűleg így is enyhébb lefolyású lesz a babánál, mint ha teljesen a saját, még csak épp alakuló immunrendszerére kéne hagyatkoznia. Az anyatej ráadásul az immunanyagok mellett természetes gyulladásgátló anyagokat is tartalmaz. Na, ilyen sincs a tápszerben. Nem véletlen, hogy az újszülötteknél gyakran jelentkező enyhébb szemgyulladást a baba szemébe cseppentett anyatej általában elmulasztja. A kutatások szerint a tápszeres babák átlagosan gyakrabban és hosszabb ideig betegek. Jóval nagyobb náluk a középfülgyulladás, a gyomor- és bélrendszeri problémák és a légúti megbetegedések esélye.

A tápszeres babáknak egész egyszerűen másmilyen lesz az anyagcseréje. Másként fejlődik az idegrendszer, a bélrendszer és a látás. A bélrendszerbe a fogak épsége, pontosabban romlása, a fogproblémák is beletartoznak. A tápszer emésztése a baba máját és veséjét is jobban igénybe veszi. A kizátólagos tápszeres táplálás az egyik kockázati tényezője a SIDSnek, vagyis a bölcsőhalálnak. Fontos kiemelni, hogy a megnövekedett kockázatot nem maga a tápszer, hanem a szoptatás hiánya okozza. Jó hír, hogy még a részleges, és a rövid ideig tartó szoptatás is jelentősen csökkenti a kockázatot. Azt azért mindenképp hozzátenném, hogy a bölcsőhalál egy ritka jelenség, Magyarországon mindössze 0,29 ezrelék, azaz százezerből 29 baba hal meg így, szóval még tápszeres etetéssel együtt is alacsony kockázatról beszélünk. Azt is is hozzáteszem, hogy ha valaki csak tápszerrel tudja táplálni a babáját, akkor is tudja jelentősen csökkenteni a bölcsőhalál kockázatát, ha nem altatja hason a babáját, ha nem csinál túl meleget alváshoz, és ha nem altatja a babát külön szobában éjszaka. (Az együtt alvás viszont kizárólag tápszeres babák esetében nem javasolt.)

A tápszeres etetés hatásai hosszú távúak, vagyis nagyobb gyerekként és felnőttként is hatással lesznek az emberre. Jelentősen növeli az autoimmun betegségek kialakulásának kockázatát, mint amilyen az asztma, az 1-es típusú cukorbetegség és a Crohn-betegség. A tápszerrel táplált babáknál a későbbiekben az elhízás, a csontritkulás és a kettes típusú cukorbetegség kockázata is magasabb lesz.

Végül, de nem utolsósorban szeretnék kitérni a szoptatás érzelmi, és anya-baba kötődést serkentő hatására is. Azoknál az anyáknál, akik tápszerrel táplálják a babájukat, sokszor nehezebben, lassabban alakul ki az érzelmi kötődés a babájuk iránt. Kiemelném, hogy ez nem minden esetben van így, és sok kizárólag tápszerrel tápláló anyának nagyon is könnyen jön a kötődés, de ezzel nem mindenki van így. És szó sincs itt bármiféle szaranyaságról, ez színtiszta biológia. A szoptatás ugyanis, mint már írtam, serkenti az oxytocintermelődést. Az oxytocint pedig szeretethormonként is szokás emlegetni. Ez a hormon szabadul fel a testünkben akkor is, ha szeretettel érintenek minket, ha szeretünk és ha szeretve érezzük magunkat. Azoknál az anyáknál, akik nem szoptatnak, pláne, ha a szüléskor sem volt lehetőségük megtermelni a maguk természetes oxytocinadagját, (akár azért, mert császárral szültek, akár azért, mert túl sok mesterséges oxytocint kaptak a szülésük alatt), sokszor lassabban és nehezebben érkezik meg az a szerelemszerű érzés a kisbabájuk iránt, nincs meg az a felismerés, hogy igen, te vagy az én babám, téged hordtalak magamban 9 hónapig! Van, akinek olyan, mintha egy kis idegent kapna a karjába, aki rózsaszín szemüveg híján, amit a nagy adag felszabaduló oxytocin biztosítana, hát… olyan fura kis ufónak tűnhet.

Ez pedig hatalmas mértékben nehezítheti meg a gyermekágyat, és így nagyon könnyen alakul ki szülés utáni depresszió. Az anya úgy érezheti, hogy az egész egy végeláthatatlan kínszenvedés, semminek semmi értelme, és ő különben is egy szar anya, és a gyereke jobbat érdemelne, mert egyszerűen nem érzi, hogy szeretné a gyerekét, csak gépiesen gondoskodik róla. És ez elsősorban is lelkiismeret-furdalást, önvádat, önmaga elítélését hozza. Azért hozzáteszem, a legtöbb anya előbb-utóbb még így is beleszeret a gyerekébe, de a megfelelő kezdet híján ez beletelhet akár egy évbe is. Mennyi fölösleges szenvedéstől kímélné meg az anyákat, ha már az első pillanattól úszhatnának az oxytocinmámorban, és ennek a jegyében telne az egész gyermekágyas időszakuk!

Szóval a miért szoptass, ha teheted kérdésre a válaszom: mert az a biológiai norma. A természet így találta ki, méghozzá nagyon precízen. És mesterségesen helyettesíteni egy ennyire komplex és sokrétűen ható biológiai folyamatot, hát valljuk be, azért itt még nem tart a tudomány. A tápszer egy elfogadható szükségmegoldás kéne legyen azoknak, akiknek akár biológiai, akár lelki-mentális okokból tényleg nem opció a szoptatás.