A múlt héten a „Miért szoptass?” témakörbe ugrottam fejest. Ezen a héten egy másik nagyon sokszor előkerülő gyermekágyas témát állnék neki kibeszélni, mégpedig az együtt alvás vs. külön alvás témát. A leendő szülők által föltett kérdés tehát így hangzik: hol aludjon a gyerek, miután megszületett, és meddig aludjon ott? Mi a jó neki, nekünk, mi az egészséges testileg és lelkileg?

Erre a hol aludjon és meddig kérdésre manapság már több válaszvariáció is létezik, nem csak a két véglet, vagyis a külön ágyban a saját külön szobájában az első pillanattól, meg a szülőkkel egy ágyban kamasz koráig. Van, aki külön ágyban altatja a babát, de nem külön szobában, hanem egy légtérben a szülőkkel. Létezik már babaöböl is, vagyis a baba a szülőkkel alszik, de nem köztük, hanem egy az ágy mellé szerelt kis öbölben vagy pótágyban. A babaöböl véleményem szerint amúgy nem lenne egy rossz cucc, de csak nagyon korlátozott ideig használható, mert azt a kis öblöcskét a baba pár hónap alatt kinövi. Van, aki babaöböllel kezdi, aztán amikor azt kinőtte a baba, akkor költözteti külön ágyba, esetleg külön szobába is. Van, aki meg pont akkor dönt úgy, hogy mégiscsak beveszi a gyereket maguk közé. Olyat is ismerek, aki az első perctől külön szobában altatta a babát, de mire egy éves lett a gyerek, már köztük aludt. És persze van, aki meg pont fordítva csinálja. Olyan is van, hogy anya és baba költöznek együtt külön ágyba, vagy pont, hogy az apa az, aki külön ágyba költözik tőlük. Szóval lehet ezt mindenféle variációban. De földrajzilag a lehetőségek minden esetre: 1. a szülői ágyban; 2. babaöbölben vagy pótágyban a szülők mellett; 3. külön helyen (ágyban/bölcsőben/mózeskosárban) de egy szobában; 4. külön fekvőhelyen és külön szobában.

Na de nézzük akkor, hogy melyiknek mi az előnye, hátránya, esetleg kockázata! Kezdjük az együtt alvással! Na, az együtt alvással szemben van egy-két tipikus ellenérv, amivel jó szándékú rokonok, barátok vagy akár a védőnő is előszeretettel ijesztgeti a leendő szülőket. Lássuk ezeket!

1. számú ijesztgetős érv: „Az együtt alvás veszélyes felelőtlenség! Álmodban ráfekszel a babádra, aki ettől nem kap levegőt és megfullad!” Nos, ezzel az a helyzet, hogy ha nem állsz semmilyen szer hatása alatt, vagyis ha nem vagy sem berúgva, sem bedrogozva, sem begyógyszerezve (gondolok itt elsősorban az altatóra), és ha nincs semmilyen speciális betegséged, narkolepsziád vagy ilyesmi, akkor az, hogy anyaként ráfeküdj a babádra és ő ettől megfulladjon, tök esélytelen. És tudod, hogy miért? Azért, mert a friss anyukáknak minden idegszáluk a babára van fókuszálódva, még álmukban is. A baba minden legapróbb nyikkanását vagy motoszkálását is detektálja az agyuk. Ha a baba csak mocorogni kezd mellettük, arra is legalább félig felébrednek. Mellesleg minden más emlős állat is ott fekszik a szoptatott kölyke mellett, és nem nyomja agyon. Az anyai test minden egyes sejtje annyira tisztában van azzal, hogy a babája ott fekszik mellette, hogy sokszor képes egészen elgémberedett, kifacsart, összekuporodott pózokba merevedve is aludni és meg se moccanni, mert mondjuk a baba azon az éjszakán nagyon sírós és nehezen alszik, és az anya inkább az ujjpercét se mozdítja, mikor végre sikerült elaltatni, nehogy fölébressze. Hozzáteszem, együtt alvásnál azért fontos figyelni arra, hogy ne húzzunk vastag, nehéz paplant a babára, hogy nehogy attól ne kapjon levegőt, ha az véletlenül rákerül a fejére, illetve ne használjunk nagy, süppedős párnát se, és a matrac, amin alszunk, ne legyen nagyon puha. Különösen ha a baba oldalt vagy hason fekszik, és belesüpped a matracba, párnába, ez valóban akadályozhatja a légzésben, és okozhat bajt.

Ami meg az apákat illeti: lehet, hogy ők nem ébrednek meg minden nyikkanásra – bár apukája válogatja –, de azt, hogy hol van a baba hozzájuk képest, azt általában ők is érzik, és ha álmukban mégis úgy fordulnának, hogy hozzáérnek a babához, azonnal korrigálnak. De ha a szülők nem érzik biztonságosnak a dolgot az apa részéről, akkor jó megoldás lehet, ha a baba nem a szülők között van az ágyban, hanem babaöbölben vagy anya és a fal között. Egyik kommentelőmtől olvastam egy olyan megoldást is, hogy a babaöblöt betették középre maguk közé, hogy álmukban is érezzék, hol van, és így biztosan ne feküdjön rá egyikük sem. Szóval lehet itt kreatívnak lenni. 😀

2. számú ijesztgetős ellenérv: „Az együtt alvás megint csak veszélyes felelőtlenség, mert a kutatások azt mondják, hogy az együtt alvás kockázati tényező a bölcsőhalálra nézve.” Nos valóban volt olyan kutatás, ami ezt hozta ki, és ha beírod a gugli keresőbe, hogy együtt alvás és bölcsőhalál, akkor ki is fog neked dobni egy sor olyan website-ot, ahol az van leírva, hogy ne aludjatok együtt, mert ez okozhat bölcsőhalált – ezért is lehet zavar erről a fejekben. Viszont ezt a kutatást azóta fölülvizsgálták, és kiderült, hogy nem a megfelelő következtetéseket vonták le. Ugyanis az együtt alvás csak bizonyos tényezők fennállása esetén növeli a bölcsőhalál kockázatát. És hogy mik ezek a tényezők: ha a baba teljes egészében tápszeres (a miért szoptass cikkben már írtam arról, hogy a nem szoptatás jelentős kockázati tényező a bölcsőhalálra), ha az anya dohányzik, alkoholt vagy kábítószert fogyaszt, ha a baba koraszülött, ha hason alszik, ha a baba túlmelegszik, ha a babát nem a vér szerinti szülei gondozzák, ha valami súlyos gyász, krízishelyzet van a szülők életében, és ha olyan babáról van szó, aki nem ébred magától, vagyis rendszeresen ébreszteni kell. Úgy tűnik, ez utóbbi a leginkább meghatározó.

És hozzáteszem, ha a kockázati tényezők nem állnak fönt, akkor az együtt alvás valójában pont, hogy csökkenti a bölcsőhalál kockázatát. Pl. a baba túlmelegedésének is kisebb a valószínűsége, ha veled alszik, mert te is ott vagy vele és érzékeled a saját bőrödön, hogy jó-e a hőmérséklet, míg ha egy külön szobában van, és jól bebugyolálod attól való féltedben, hogy nehogy fázzon, akkor nagyobb eséllyel fog túlmelegedni. Ezen felül a gondozóik testközelében a babák nyugodtabbak és könnyebben tudják szabályozni a saját érzelmi, ezáltal pedig a saját testi folyamataikat is. Alacsonyabb lesz a stressz szintjük, ezáltal nyugodtabb lesz a pulzusuk, egyenletesebb a légzésük.

3. számú ijesztgetős ellenérv: „Ha beszokik a ti ágyatokba, akkor többet ki nem rakod onnan.” Nos, ezt első kézből tudom cáfolni. Nekünk mindkét gyerekünk velünk aludt, bő egy éves korukig, amikor is arra jutottunk, hogy most már túl mozgékonyak álmukban, rendszeresen keresztbe fordulnak az ágyban, amitől mi egyrészt kiszorulunk az ágy szélére és nem férünk el, másrészt, meguntunk rendszeresen egy kiadós orrba rúgásra ébredni, amikor a keresztbe fordult gyerekünk épp lendített egyet a lábán egy újabb helyezkedéshez. Szóval ez volt az a pont, amikor külön ágyba költöztettük őket – minden gond nélkül. Hozzáteszem: azért ez a külön ágyba költöztetés nem úgy nézett ki nálunk, hogy akkor onnantól átraktuk a másik szobába, rácsuktuk este az ajtót, reggel meg kinyitottuk, hanem amikor felsírt, akkor átmentem hozzá megnyugtatni, volt, hogy el is aludtam mellette, ha nehezebben ment a visszaaltatás, aztán mikor megébredtem arra, hogy teljesen elgémberedtem, akkor gyorsan visszamásztam a saját ágyamba. Javasolt amúgy egy olyan ágyba költöztetni a gyereket, amelyikben a szülő is elfér mellette, ha úgy hozza a szükség. 🙂 Azt is hozzá teszem, hogy előfordulhat olyan felállás is, hogy a szülők tényleg nehezen tudják kiköltöztetni a gyereket a közös ágyból, de általánosságban azok a gyerekek, akik biztonságos érzelmi alapokat kapnak, könnyebben válnak le a szüleikről és nyitnak a külvilág felé, az együtt alvás pedig akár lehet ennek egy megalapozása.

4. ijesztgetős ellenérv: „Ha hagyod, hogy veletek aludjon, akkor annyi a szexuális életeteknek, és majd elhidegültök.” Hááát igen, valószínűleg az együttalvás valóban korlátozólag fog hatni szexuális téren. De az a helyzet, hogy mint azt a két héttel ezelőtti, gyermekágy és libidó témájú cikkben is írtam, a legtöbb nő libidója az első pár hónapban, de simán lehet, hogy akár az egész első egy évben is amúgy is a holdra költözik átmenetileg, pláne, ha még szoptat is – és ez tök normális. Szóval ha amúgy sincs késztetése az embernek szexuális jellegű tevékenységekhez az első időszakban, akkor ez nem is tűnik olyan nagy hátránynak. Ha meg már ott tart a pár, és különösen az anya testileg és érzelmileg, hogy visszatérne a szexuális élethez, és úgy érzik, hogy ebben az ágyukban alvó gyerek akadályozza meg őket, akkor lehet ez az a pont, amikor a gyerek közös ágyból való kiköltöztetése mellett döntenek. Végül is a család szokásait érdemes folyamatosan a család igényei szerint alakítani. Ha valaminek kezdetben több az előnye, mint a hátránya, akkor érdemes azzal kezdeni, de ha a későbbiekben átbillen a mérleg, akkor meg érdemes változtatni. Mint ahogy fentebb is írtam: szó sincs itt arról, hogy a hol aludjon a gyerek döntést egész hátralévő életetekre kéne meghozni. Ha valamit kitaláltok és mégse jó nektek, vagy egy ideig jó, aztán már nem, hát akkor változtattok rajta, amikor akartok. 😉 Azért csendben megjegyezném, hogy szexelni nem csak ágyban lehetséges, lehet kicsit kreatívnak lenni ilyen téren is, de persze teljesen érthető, ha valakinek a házastársi közös ágy kell a szexuális komfortjához.

Ami még hátránya lehet az együtt alvásnak: 1. Ennyivel is kevesebb magánszférád lesz. És ez lehet, hogy valakit marhára nem zavar, valakit meg nagyon is. Van, akinek egyszerűen kell alváshoz a magánszféra, és el se tud úgy aludni, hogy valakivel össze van bújva. Szóval szüksége van rá, hogy legalább alváskor ne érezze azt, hogy valaki folyamatosan hozzáér.

2. Kevesebb helyed lesz az ágyban, és emiatt lehet, hogy kényelmetlen alvási pozíciókba is kényszerülsz, amitől esetleg különböző elgémberedett és/vagy fájós testrészekkel ébredsz. Mondjuk ez általában már inkább akkor kezd problémává válni, amikor a gyerek már tud önállóan forgolódni. Az újszülött pici baba ugye még egyik oldaláról a másikra fordulni sem tud egyedül, max. az oldaláról gördül ki hanyatt. Szóval ha lerakod valahova, akkor jó eséllyel ott is fog maradni, és nem rúg le téged az ágyról, meg amúgy is bújik hozzád, meg pici, szóval ilyenkor még tényleg nem sok helyet vesz el tőled. A teljesség kedvéért azért hozzáteszem, hogy külön ágyban altatott babák mellett is remekül el lehet gémberedni, amikor az ember belealszik a hosszas visszaaltatásukba, és vagy melléjük kuporodva a kiságyban vagy esetleg a padlón ébred. 😀

És akkor most nézzük az együtt alvás előnyeit! Az együtt alvásnak – legalábbis szoptatott baba esetén – van egy nagyon nagy előnye. Őszintén: nekem fogalmam sincs, hogy e nélkül hogy lehet kihúzni az első hónapokat. Már persze ha az ember igyekszik válaszkészen reagálni a babája szükségleteire, és nem hagyja sírni a másik szobában, hogy majdcsak megnyugszik és elalszik egy idő után. Most abba nem megyek bele, hogy a válaszkész nevelés miért jó, ezt majd egy másik cikkben, de most induljunk ki abból, hogy az anya nem akarja sírni hagyni a babáját.

Namármost mit is jelent ez a gyakorlatban egy külön altatott babánál? Egy átlag csecsemő egy átlagos éjszakán alsó hangon 3-4-szer megébred, de valószínűleg inkább 5-6-szor, és sírással hívja az anyját, mert máshogy még nem tudja. Hozzáteszem, a legenda szerint léteznek olyan mítikus babák is, akik minden alvástréning meg szoktatás nélkül átalusszák az éjszakát a kezdetektől, de ez azért ritka, mint a fehér holló, szóval ne ebből induljunk ki. Szóval ez azt jelenti, hogy ennyit kelsz is a babádhoz minden egyes éjszaka. Minimum.

Egy csecsemő egy rosszabb éjszakán óránként vagy akár fél óránként is kelthet, mert mondjuk lázas, fáj a hasa, jön a foga, bedugult az orra, vagy épp ki sem derül, hogy miért, csak valami ismeretlen eredetű okból nem érzi jól magát és nem tud aludni. És ha nem tapasztaltad még, akkor simán hiheted, hogy ez a „fél óránként ébreszt” egy költői túlzás a részemről, de nem az. És lehet, hogy egy ilyen kirívó éjszakátok van, és lehet, hogy van egymás után mondjuk zsinórban három. És ha a baba nem alszik veled egy ágyban, akkor fizikaliag elég durva letolni még egy ilyen éjszakát is, nemhogy többet. De egy sima éjszakán is nagyon nem mindegy, hogy amikor a gyereked felsír, te kipattansz az ágyból, karba veszed, ringatod mondjuk 10-20 percet, megszoptatod ülve/adsz neki tápszert, sikeresen visszaaltatod, sikeresen visszateszed a kiságyba úgy, hogy nem ébred meg a lerakásra, és aztán visszafekszel, és ezt megismétled mondjuk az éjszaka folyamán 5-ször, vagy pedig amikor megnyikkan, még talán a szemedet sem nyitod ki, csak félálomban odakínálod neki a melled, ő szopizik, vagy csak kicsit cummog, és már alszotok is vissza mindketten. Reggel meg lehet, hogy arra se emlékszel, hogy keltett-e egyáltalán és hányszor, mert gyakorlatilag végigaludtad az egészet. Már csak azért is, mert a tejelválasztáshoz termelt prolaktinnak van egy olyan hatása is, hogy sokkal könnyebben alszol vissza, ha felébresztenek álmodból. Nem áll elő az a helyzet, hogy felébreszt a baba, és mire visszaaltatod, te már úgy felébredtél, hogy a következő egy órában azzal vagy elfoglalva, hogy próbálsz visszaaludni. Szóval általában lényegesen több alváshoz, pihenéshez jutsz a veled alvó szoptatott baba felállásban, ami nagyon nem mindegy az ember általános közérzete szempontjából.

További előnye az együtt alvásnak, amit már írtam a bölcsőhalál kapcsán is, hogy az anya közelsége érzelmi biztonságot ad a babának, és így a saját biológiai folyamatait is könnyebben szabályozza. Az anya testi közelsége kevesebb stresszt okoz a babának, így nyugodtabb és egyenletesebb pulzusa és légzése lesz, és hosszabb távon, akár felnőttként is kisebb valószínűséggel fog stresszbetegségekkel küzdeni, mint amilyen pl. a magas vérnyomás. Egy újszülött babának a szükségletei közé tartozik a minél több testkontaktus, az éjszakai alvás pedig a napnak kb. a harmadát teszi ki, szóval ha oké nekünk az együtt alvás, akkor azzal mindjárt jelentős mennyiségű testkontaktust tudunk biztosítani a babánknak.

Na és akkor most nézzük a különalvást! Bár (szerencsémre, mert ez a cikk már most kezd túl hosszú lenni) a különalvás előnyeit és hátrányait jórészt már elmondtam az együtt alvás kapcsán. Azért összefoglalom röviden.

Szóval 1. hátrány: Kelni kell a babához. Mondjuk ha tápszeres, akkor így-is, úgy is kelni kell hozzá, szóval ez csak szoptatott baba esetében hátrány, akkor viszont elég nagy. Ebből a szempontból igazából mindegy, hogy velünk egy szobában alszik vagy teljesen külön szobában, a lényeg, hogy fel kell kelnünk hozzá, és így sokkal kevesebbet fogunk aludni.

2. hátrány: stresszesebb a babának. Neki az a legmegnyugtatóbb, ha testközelben van legalább az egyik gondozójával, de ha nem egy ágyban, de egy légtérben van velük, és hallja a lélegzetüket, érzékeli a jelenlétüket, az is jobb, megnyugtatóbb, kevésbé stresszes neki, mint egy külön szobában egy egész éjszakára teljesen egyedül. Még akkor is, ha bemennek hozzá, mikor felsír. A külön szobában altatott babák kimutathatóan mélyebben alszanak, ami első hallásra előnynek tűnhet, de ebben az életkorban még nem kell tudni a gyerekeknek mélyen aludni. A külön szobában altatás az egyik kockázati tényező a bölcsőhalálra. Azon kívül ha hosszabb távon magas marad a stressz szintje a babának, az a későbbiekben is kockázati tényező a magas vérnyomásra érrendszeri panaszokra, és más stresszbetegségekre.

Előnye: több lesz a magánszféránk. És persze mondhatjuk erre azt, hogy ne akarjál magánszférát, ha gyereked van. De az a helyzet, hogy magánszférára mindenkinek szüksége van. És ha veszünk egy olyan anyát, akinek az átlagosnál nagyobb a magánszféraigénye, és egész nap egyedül van a babájával, és a baba egész nap rajta van, akkor estére eljuthat abba a lelkiállapotba, hogy a diliházban köt ki, ha még aludnia is úgy kell, hogy valaki folyamatosan hozzáér. Az anya mentális egészsége azért fontos tényező az egyenletben, vegyük tekintetbe. 😉

Szintén előnye, hogy a párnak is több lesz az intim szférája. A legtöbb nyilván akkor lesz, a külön szobába rakják a gyereket, de több lesz már azzal is, ha legalább nem a közös ágyukban van. És az a helyzet, hogy az, hogy a pár valahogy megteremtse magának az intim szféráját nem egy elvetendő és elhanyagolandó szempont. Bár az első hónapoknak általában nem ez a központi kérdésköre. Van, akiknél még az első egy évben sem az, másoknál meg már az első hat hét után terítékre kerül. De akár így, akár úgy, hosszabb távon ezt meg kell oldani valahogy úgy, hogy mindenkinek jó vagy legalábbis elfogadható legyen. Van, akiknél az lesz a megoldás, hogy kiteszik a babát a közös ágyból, vagy eleve be sem rakják oda, van, akiknél külön szobába is kerül, van akik alternatív helyeket keresnek az együttléthez az ágyukon kívül a lakásban, van, akik rokoni vagy fizetett segítséggel oldják meg, hogy legyen rendszeresen kettesben töltött idejük a párjukkal. És persze játszik ezek kombinációja is. 🙂

Még külön megemlíteném azt a felállást, amikor anya a babával együtt, de apától külön alszik. A legtöbb férfi ugyan simán átaludja a baba éjszakai ébredéseit, de olyan is van, aki megébred rájuk. Ha a pár úgy áll a kérdéshez, hogy úgyis anya kel a babához, mert anya szoptat, és cicit csak ő tud adni, akkor meg minek legyen apa is kialvatlan, vagy ha mondjuk apának olyan munkája van, hogy nem lehet fáradt és dekoncentrált másnap (pl. ismerek egy párt, ahol az apuka helikopterpilóta), akkor szerintem ez egy jó megoldás lehet. Vagy az is lehet, hogy pont emiatt ragaszkodnak ahhoz, hogy a baba aludjon külön szobában, és anya kel hozzá, ha fölsír, mert kettőjük együtt alvásából viszont nem engednek. Létezhet olyan felállás is (bár valljuk be, Magyarországon ez nem túl gyakori, de azért megemlítem), hogy apa kel a babához, mert mondjuk ő van vele többet. Tápszeres baba esetén ez simán megoldható, de lefejt tejjel anyatejes vagy részben anyatejes babánál sem megoldhatatlan. És persze kelhetnek felváltva is, vagy lehet egyik éjszakán egyikük, másik éjszakán másikuk.

Összefoglalva tehát: az együtt alvás általában egy tök jó dolog, de nem mindenkinél, minden esetben javasolt, azon kívül lehetnek egyéni megfontolások is, amik indokolják, hogy a baba külön aludjon a szülőktől. Elsődlegesen anya és baba, de másodsorban apa és a párkapcsolat szükségleteit is mérlegelve érdemes döntést hozni, a későbbiekben pedig rugalmasan változtatni a felálláson, ha szükséges.