Hogyan indulhat meg egy szülés? És mikor érdemes elindulni a kórházba (már ha nem otthon tervezünk szülni)? Ezekre a kérdésekre fogok most válaszolni az e heti cikkemben.

Aki szült már vagy aki próbált már informatíve készülni a szülésre akár teljesen autodidakta módon is, annak ez bizonyára nem lesz új információ, de azért elmondom: a szülés alapvetően kétféle módon indulhat meg: összehúzódásokkal vagy idő előtti burokrepedéssel. Az idő előtti kifejezés itt kivételesen semmi rosszat, kórosat, rendelleneset nem jelent, csupán arról van szó, hogy a szülések nagyobb, kb. 80-85 %-ában a burok megrepedését a méhösszehúzódások okozzák, általában már az aktív, vagy épp a kitolási szakaszban, míg a vajúdások kb. 15-20 %-ában az összehúzódásokat megelőzi a burokrepedés (különösen, ha valamilyen hidegfront, esős idő érkezik, akkor nagyobb a burokrepedéssel induló szülések száma), és ez az esetek döntő többségében akár azonnal, vagy legalább is pár órán belül be is indítja az összehúzódásokat. Ennek oka elsősorban az, hogy ha a magzatvíz elfolyik a baba feje alól (már ha fejvégű a fekvése), akkor a feje lejjebb kerül a medencében, és erőteljesebb nyomást fog gyakorolni a méhszájra, ami a maga fizikai ingerével méhösszehúzódásokat fog generálni, illetve erősíti a már meglévő méhösszehúzódásokat. Nem véletlen, hogy a burokrepesztést szokták is időnként szülésindító ill. fájáserősítő módszerként használni. Röviden megjegyzem, hogy a burokrepesztésnek mint szülésindító módszernek is megvannak a hátrányai és kockázatai, már csak azért is, mert nem biztos, hogy beindítja a szülést, ha amúgy az anyai szervezet és a baba még nincs rá készen, viszont ha egyszer már megrepesztették a burkot, akkor onnantól a fertőzésveszély miatt a babának muszáj X időn belül megszületnie, szóval úgymond elkezd ketyegni az óra. Az, hogy ez az X idő mennyi, az kórházi protokollonként változó. Van. Ahol csak 6-8 órát hagynak, van, ahol 12-t és van, ahol 24-et, de annál többet nemigen.

A burokrepedést tulajdonképpen tekinthetnénk szülésmegindulási előjelnek is, hiszen itt még nincsenek méhösszehúzódások. És bár az esetek 80 %-ában a méhösszehúzódások megérkeznek 24 órán belül, még mindig ott a 20%, amikor nem. Mégis, ez egy olyan szülésmegindulási előjel, ami azt jelenti, hogy a baba egy napon belül biztos megszületik, mert a vajúdás valószínűleg 1-2 órán belül magától beindul, de ha mégsem, akkor a kórházban a fertőzésveszélytől tartva a protokoll szerint beindítják nekünk. Szóval azt is mondhatnánk: ez az egyetlen biztos szülésmegindulási előjel, ami garantálja, hogy a baba X időn belül meg fog születni. Ellentétben az összes többivel, amikről ez nem mondható el. 🙂

És hogy honnan tudjuk, hogy a magzatvizünk folyt el? Először is: ezt nem lehet visszatartani. Vagyis ha eddig nem voltak inkontinencia problémáink, és most hirtelen azt érezzük, hogy folyik belőlünk valami, amit nem tudunk visszatartani, és nem vér, akkor az feltehetőleg magzatvíz. Bár amúgy ez is tud becsapós lenni. Ugyanis az elsőre elfolyó magzatvíz adag nem mindig sok, vagyis nem minden esetben keletkezik alattunk egy hatalmas tócsa, ha megreped a burok – bár persze a filmekben ez mindig így van, de a valóságban nem. Először is lehet, hogy a burok elpattan, és zsupsz, hirtelen kiömlik a víz, de lehet, hogy először épp csak megreped, és a magzatvíz a repedésen keresztül csöpögni és szivárogni kezd. Szóval ha valami csöpög és szivárog belőlünk, de nem ömlik, és ugyanúgy nem tudjuk visszatartani, akkor is gyanakodhatunk magzatvízre.

A másik, hogy az sem mindegy, hol, melyik részén reped meg a burok. Ugyanis ha lent reped meg a baba feje alatt, akkor gyakran az történik, hogy a baba feje alatt lévő vízréteg hirtelen elfolyik, de ez nem sok. És ahogy az elfolyt a baba feje alól, a baba feje lejjebb kerül, szorosan beilleszkedik a méhszájhoz, és elzárja az utat a többi magzatvíz elől, így az csak később, a vajúdás folyamán fog majd valószínűleg elfolyni. Vagyis ha azt érezzük, hogy hirtelen folyni kezd valami, amit nem tudunk visszatartani, de annyira azért nem sok, hogy tócsa legyen alattunk, az is lehet magzatvíz.

Viszont az a kiszúrás, hogy a hirtelen kifolyó kevés valami nem biztos, hogy magzatvíz. Lehet hüvelyváladék is. A hüvelyváladék így a szülés előtt sokszor már egészen híg és vízszerű, és sok. Különösen amikor hirtelen fölállunk, fordulhat elő, hogy egyszerre egy nagyobb adag hüvelyváladék folyik el, ami érzetre akár össze is keverhető a magzatvízzel, pláne, hogy ez is vízszerű, színtelen, szagtalan. Lehet, van, aki erre azt mondaná, hogy ugyan már, ez a kettő biztos nem keverhető össze, de jelentem, nekem a 2. szülésem előtt sikerült összekeverni, és azt hittem, már a magzatvizem folyik, pedig nem. Szóval én tudom, hogy össze lehet. 😀

Ha bizonytalanok vagyunk benne, hogy magzatvíz vagy hüvelyváladék, akkor leellenőrizhetjük ph papírral, ha van olyanunk. Ugyanis a hüvelyváladék ph-ja lúgos, a magzatvízé meg semleges. Ha nincs olyanunk, és bizonytalanok vagyunk, akkor akár be is mehetünk a kórházba ellenőriztetni, hogy ép-e még a burok. Ennek az lehet a hátránya, hogy ha tényleg megrepedt a burok, de még nem indult meg a szülés, akkor a kórházban esetleg bent fognak minket, ami egy be nem indult vajúdásnál nem biztos, hogy előnyös. Bár kismamája válogatja: van, akit megnyugtat, hogy kórházi környezetben van, biztonságban, és szépen beindul a vajúdása, de sokakra a kevéssé otthonos, kórházi környezet és az idegen személyzet feszéjezőleg hat, és ez nem kedvez a vajúdás beindulásának. Ha nem szeretnénk kórházba menni, hogy ők ellenőrizzék nekünk a magzatburkot, akkor érdemes várakozni még otthon, és figyelni, érkeznek-e esetleg összehúzódások vagy folyik-e valami a továbbiakban. Amire figyelni kell, hogy ha fennáll a lehetősége annak, hogy a magzatburok már nem ép, akkor ülőfürdőt már nem szabad venni, illetve jó, ha ilyenkor már nem kerül semmi a hüvelybe, mert ez jelentősen megnöveli a fertőzésveszélyt. Illetve megrepedt, vagy lehet, hogy megrepedt magzatburok esetén érdemes még inkább odafigyelni a magzatmozgásokra, vagyis hogy a baba mozog-e eleget. Persze lehet, hogy a baba csak alszik, ilyenkor meg lehet simogatni a pocakot, hozzá szólni, próbálni ébresztgetni kicsit, hogy adjon jelet a hogylétéről. Ha mozog, akkor minden valószínűség szerint jól van. Ha valakinek van otthon szívhang figyelője, azzal is ellenőrizheti, hogy megnyugtassa magát – egy ilyet manapság már könnyű beszerezni. Persze ha aggódunk, akkor jó ötlet lehet bemenni a kórházba egy vizsgálatra. Ha belázasodsz, vagy van valamilyen nem lázzal járó fertőzésed, ami veszélyes lehet a babára, pl. streptococcus B, akkor mindenképp érdemes bemenni a kórházba, ha már nem ép a burok, vagy nem vagy biztosak benne, hogy ép-e.

Előfordul, hogy a várandósság vége felé akadnak már inkontinencia problémáink, és ha sokat iszunk, ami várandósan amúgy erősen ajánlott, akkor a vizeletünk is lehet híg, vízszerű és közel szagtalan. Szóval akár azzal sem lehetetlen összekeverni a magzatvízfolyást. Ebben az esetben ugyanazokat javaslom, amiket a hüvelyváladékkal való összekeverhetőségnél.

Egy fontos dolog van még, amire érdemes figyelni, ha a szülés idő előtti burokrepedéssel indulna, ez pedig az elfolyt magzatvíz színe. Mint mondtam, a magzatvíz az színtelen és szagtalan, mert hogy víz. Kis fehéres magzatmázdarabkák előfordulhatnak benne, illetve lehet a színe kicsit opálos is. Esetleg még nagyon halvány rózsaszín is lehet. A rózsaszín mindig a vér jelenlétét jelzi, de ha csak nagyon halványan rózsaszín, az azt jelenti, hogy csak 1-2 csepp vér színezte be, 1-2 csepp vér pedig normális, tágulási vérzésnek nevezik. Ha viszont élénkebb rózsaszín a magzatvíz vagy alvadt vérdarabok távoznak, vagy a magzatvíz után vér is kezd folyni, akkor kórházba kell menni, mégpedig rohanvást. Ha az anya vérezni kezd, néhány cseppnél többet, az szinte mindig idő előtti méhlepényleválást jelez, ami életveszélyes babának és anyának egyaránt. Szerencsére ennek elég kicsi a valószínűsége, nem egy gyakori dolog, de érdemes róla tudni.

Jóval gyakoribb jelenség, hogy a magzatvíz színe sárgás vagy zöldes. Ez azt jelenti, hogy a baba belekakilt a vizébe (az orvosok ezt úgy mondják, hogy a magzatvíz mekóniumos), és ebben az esetben szintén kórházba kell menni. Ennek az az oka, hogy bár nem minden esetben, de a babakaki a vízben utalhat arra, hogy a babának már nem jó az ellátása, túl kevés oxigén jut neki. Ugyanis az emberi szervezet úgy működik, hogy ide-oda csoportosítgatja a vér- vagyis az oxigénellátást attól függően, hogy éppen melyik szervünk, szerveink működnek aktívabban, és van szükségük többletellátásra. Például amikor mozgunk, akkor a mozgáshoz használt izmainkba megy a több vér, amikor sokat ettünk, akkor az emésztőrendszerünkbe. Egyes érpályák kitágulnak, mások pedig összeszűkülnek a test aktuális igényeinek megfelelően. És persze így van ez a babáknál is. Ha a baba teste érzékeli, hogy romlik az oxigénellátás, akkor a kapott oxigént a létfontosságú szervek ellátására fogja csoportosítani, az úgynevezett perifériák működtetésére pedig kevesebbet hagy. A végbél záróizma pedig perifériának számít. Vagyis: romlik az oxigénellátás – elenged a záróizom. Így jön össze az, hogy a kakis víz jelezhet oxigénhiányt. Ugyanakkor ez még nem jelenti feltétlen, hogy tényleg baj van, vagy sürgetni kéne a baba megszületését, viszont mindenképp érdemes bemenni a kórházba és nst-t meg flowmetriát (áramlás a köldökzsinórban) csináltatni, hogy kiderüljön, ha van valami probléma. Ha nincs, akkor mehet nyugodtan tovább a hüvelyi szülés. A magzatvíz kakisságának egyébként vannak fokozatai: van, hogy éppen csak halványan sárgás vagy zöldes, és van, hogy sötétebb, sőt olyan is van, hogy a magzatvíz egészen be van sűrűsödve a babakakitól. Ha kakisabb a magzatvíz, akkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy a baba már nincs jól odabent, mint ha csak egy enyhe elszíneződés tapasztalható.

Általánosságban én azt mondanám idő előtti burokrepedéssel induló szüléshez, hogy ha nem indokolja semmi, hogy berohanjunk a kórházba, pl. a magzatvíz színe, gyanúsan kevés magzatmozgás, belázasodó anya, stb. akkor érdemes lehet otthon megvárni, hogy megérkezzenek az összehúzódások – de csakis akkor, ha ez az anyának is rendben van. Ha az anya nem érzi ezt biztonságosnak, akkor viszont jó ötlet kórházba menni. Ha otthon várakozunk, de az összehúzódások csak nem érkeznek meg még akár egy nappal később sem, akkor szintén érdemes bemenni a kórházba egy vizsgálatra.

Na és most, hogy már alaposan kiveséztem, hogy mi van, ha burokrepedéssel indul a szülés, akkor nézzük a gyakoribb verziót, vagyis ha összehúzódásokkal indul! Ez a verzió rövidebb lesz. Mármint kevesebbet lehet róla beszélni. 🙂

Az összehúzódásokkal induló szülésnél a leggyakoribb felmerülő kérdés, a „honnan tudjuk, hogy ez már az?” Ez a kérdés azért is merül fel, mert sok (bár nem minden) kismamának vannak úgynevezett jósló fájásai (elegántosan szakmaias néven Braxton-Hicks -féle összehúzódások). Ezek jelentkezhetnek akár egy hónappal, sőt, több hónappal a szülés előtt is – bár ilyen esetben a szülés közeledtével ezek az összehúzódások egyre intenzívebbekké és gyakoribbakká válnak. Van, akinek csak egy-egy összehúzódása van néha, és van, akinek meg egész sok és egész hosszan. Van, akinek alig érezhetőek, és van, akinek egész erősek, így tényleg elbizonytalaníthatják az embert, hogy akkor ez most már a szülés-e vagy még mindig csak jóslózok? Nos, én egyszer hallottam egy frappáns választ erre a honnan tudom kérdésre: onnan, hogy a jósló összehúzódások, még ha erősek és sokan vannak is, előbb-utóbb elmúlnak, a szülési összehúzódások meg nem. Vagyis de, elmúlnak: ha megszületett a baba. 😀 És ez amúgy tényleg így van: ha a szülés indul, akkor még ha lassan és finoman indulnak is az összehúzódások, azok szép lassan erősödni fognak majd, és főleg rendszereződni. A rendszereződés is egy fontos támpont: a szülési összehúzódások általában előbb utóbb berendszereződnek, vagyis rendszeres, fix időközönként kezdenek érkezni. Bár még ez se minden esetben igaz, mert jellemzően beilleszkedési rendellenesség esetén előfordul, hogy a szülés már aktívan folyik, de az összehúzódások még mindig nem szabályos időközönként érkeznek, így ez se egy kőbe vésett szabály. Mindenesetre ha már berendszereződtek a fájások, az általában arra utal, hogy ebből bizony itt szülés lesz.

Van egy jó módszer még arra, hogy eldöntsük, ezek az összehúzódások, amik éppen érkezgetnek, akarnak is valamit, vagy csak épp erre jártak és benéztek: üljünk be egy kád meleg vízbe/zuhanyozzunk le. A meleg víznek ellazító hatása van, kicsit kényeztetve, szeretgetve érezzük magunkat, segít áramoltatni a hormonokat. Ezért aztán ha tényleg a szülés indul, akkor a meleg víz hatására az összehúzódások általában felerősödnek, ha meg csak jóslók, akkor meg alább hagynak. Fontos azonban, hogy ne maradjunk sokáig a vízben, legfeljebb egy 10-15 percet, mivel a meleg víz különösen az elején hajlamos lelassítani a vajúdást, és itt még pont az lenne a célunk, hogy felpörgessük. A meleg víz hatásos vajúdástámogató eszköz, de jobb nem a legelején, hanem már az aktívabb szakaszban bevetni.

Amúgy meg az is simán lehet, hogy megjön az első összehúzódás, és azonnal tudni fogod, hogy ez már az. Van, amikor úgy, olyan hirtelenséggel és intenzitással érkezik meg, hogy semmi kétséget nem hagy a saját kiléte felől. De van, amikor meg lassan és finoman indulgat a szülés, különösen első szülések esetén.

És hogy mikor érdemes elindulni… hát ez nagyon anyája válogatja, illetve elsősorban attól függ, hogy mik a számunkra fontos szempontok. Már korábban is írtam, hogy ha valaki kórházban érzi magát biztonságban, akkor menjen minél előbb! Ahhoz, hogy a szülés jól be tudjon indulni, kell a biztonságérzet, mert a felszabaduló stresszhormonok ellene hatnak a vajúdási folyamatot beindító és serkentő hormonoknak. Bár ha még nincsenek rendszeres összehúzódásaid, érdemi változás a méhszájad állapotában, és a burok is ép, akkor készülj fel rá lelkileg, hogy esetleg hazaküldenek, mondván, hogy nem tartasz még sehol, vajúdjál otthon! Lehet, azt mondják, hogy ez még nem is az. Személyzete is válogatja, meg attól is függhet, hogy épp mennyire telített az osztály, hány vajúdójuk van épp. Lehet, hogy simán fölvesznek az osztályra, és az is lehet, hogy hazaküldenek.

Ha viszont valaki a vajúdás kezdeti szakaszában még szívesebben van otthon, akkor érdemes várni és otthon vajúdni kicsit indulás előtt. Már csak azért is, mert minél inkább az elején tart a vajúdás, és nem kapott még kellő lendületet a folyamat, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a kórházba menési és osztályra fölvevési hercehurca megakasztja az addig jól haladó folyamatot, pláne, ha egy olyan anyáról van szó, aki kórházban nem érzi magát olyan ellazultan és komfortosan. Ebben az esetben – ha csak nincs valami aggodalomra okot adó jel – érdemes legalább azt megvárni, hogy az anya belelendüljön a folyamatba: legyen 10 percenként legalább 3 összehúzódása, amik remélhetőleg rendszeres időközönként érkeznek. Az ennél is bátrabbak, akik a lehető legkevesebb időt szeretnék a kórházban tölteni, megvárhatják az aktív szakasz végét, és az átmeneti szakaszt, amikor az összehúzódások már akár 1-2 percenként érkezhetnek, szinte összeérnek, és 1-1,5 perc hosszúak. Ilyenkor a kitolás már nincs messze. Ha eddig várunk, annak az lehet a hátránya egyrészt, hogy ebben az állapotban van, akinek már fölér egy kínszenvedéssel, hogy még autóba is üljön. Pláne, akinek 5-10 percnél hosszabb autóutat kell kibírnia. A másik hátránya meg az lehet, hogy a szülés folyamata nem lineáris, sosem tudhatjuk, mennyi van még hátra, így minél inkább kicentizzük, hogy csak kitolásra esünk be, annál inkább kockáztatjuk, hogy megszületik a baba kórházon kívül, otthon vagy az autóban. Ha valaki úgy érzi, hogy ezt nem akarja megkockáztatni, akkor jobban teszi, ha 3-4 percenként érkező összehúzódásokkal már elindul befelé. De nyilván az is egy szempont, hogy ki milyen messze lakik a kiszemelt kórháztól. Ha másfél órára, akkor lehet, hogy ennél még hamarabb is érdemes elindulni.

Hát őszintén szólva azt terveztem, hogy majd ebben a cikkben fogok írni az előjelekről is, amik a küszöbön álló vajúdást jelezhetik előre, meg arról is, hogy mi lehet az oka annak, ha a szülés nem akar beindulni, de látom már, hogy ez a jövő heti cikk témája lesz. 🙂