Azért, mert a szülés olyan, mint a szex: lehet életed legcsodálatosabb, legfelemelőbb, legeuforikusabb élménye, meg életed traumája is. Meg persze e között a 2 végpont között még lehet mindenféle, de mindenesetre a potenciál megvan benne a csúcsélményre és a traumára is.

Próbáld elképzelni, hogy fiatal, naiv szűzlány vagy, akinek még semmilyen vagy szinte semmilyen információja nincs a szexről, kicsit burokban nőttél fel, szüleid nem beszéltek róla, internetre se nagyon engedtek föl, stb. Nem tudod még, hogy mit gondolj róla. És ebben az állapotodban jön valaki, akit megerőszakoltak, és ezt az élményét szépen elmeséli neked. Mit gondolsz, hogy fog ez hatni arra, ahogy a szexről gondolkodsz? És mit gondolsz, a történet által benned kialakult vélekedések és érzelmek hogyan fognak hatni majd életed első szexuális aktusára? Képes leszel örömöt megélni? Elengedni, átadni magad? Mennyire érzel majd fájdalmat?

Nyilván nem arra biztatlak, hogy ne készülj fel a szülésre, és ne próbálj tájékozódni a lehetőségeidről. A szülési helyszín kiválasztása fontos, és ha pl. a kórházról, ahova tartozol, sok a rossz vélemény és negatív tapasztalat, akkor érdemes lehet más szülési helyszín után nézni. Ugyanez igaz az orvosokra, szülésznőkre, ha magánkórházban szülünk és van lehetőségünk választani. Szóval nem azt mondom, hogy ne halljuk és ne lássuk meg a negatív tapasztalatokat, ellenérveket, ugyanakkor konkrét, teljes szélességében kifejtett rémtörténetek meghallgatása vagy elolvasása csak a fölösleges szorongást fokozza bennünk.

Sőt, tovább megyek: szerintem az apáknak sem kéne meghallgatniuk a szüléssel kapcsolatos rémtörténeteket, amiket sokszor férfiak is mesélnek egymás között, amikor megtudják, hogy a férfi párja babát vár. A férfiak is ugyanúgy telítődhetnek félelemmel a szülésre várva, mint a nők.

Na jól van – mondhatod – , de hát végül is ebből a szempontból a szülés nem olyan mint a szex, mert a szülést csak a nő csinálja, mit számít akkor, hogy a férfi fél-e vagy sem? Nos, nagyon is sokat. A félelem ragadós dolog, különösen a szülőszobán, ahol a nő éppen élete egyik legkiszolgáltatottabb és érzelmileg legfogékonyabb állapotában van. Ha a nő nem megingathatatlanul magabiztos a saját szülési képességeiben – és valljuk be, a legtöbb európai kultúrában élő nő nem az – , akkor a férfi félelme, feszültsége jó eséllyel őrá is átragad. Ez pedig a szülés folyamatának lehet, hogy nem fog jót tenni. Hogy miért, azt majd leírom egy következő részben.